Az idők kezdetén nem voltak madarak és fák. Hiányzott
a Nap az égről. Az idők kezdetén nem létezett ember, se Hold, se csillagok,
végtelen feketeség borult a földre egy szikrányi fény nélkül. Ám Váa már akkor
is ott lapult az éjben, száz szemével látta a láthatatlant, és már akkor
vágyott a vágyra, amikor az meg sem született.
Akiket Váa megjelölt, halálban születnek, és
születve halnak. Bűneik árnyai a Hasadó-hegy mélyében gyűlnek, és ha elég
erősek lesznek, a hasadék megnyílik, hogy kiokádja magából mindent elpusztító
tűzfolyamait.
Váa soha nem alszik, és nem is felejt. Ő most a
föld mélyének ura, ő irányítja a Hasadó-hegy tüzét, tűzfolyói hamarosan
elindulnak, mert az emberek vétkei az égbe kiáltanak. Ha megharagszik, a Hasadó-hegy
kráterében levő tó vize vörössé válik, és tűz önti el a völgyet.
Számtalanszor megtörtént már ez, de Váának semmi
sem elég. Kicsavarodva marcangolja őrült mohóságában önmagát, újabb és újabb
karjai nőnek a leharapottak helyén, ám akárhányszor mar saját testébe, éhsége ugyanolyan
csillapíthatatlan marad. Mégsem hal éhen, mert az emberek bűnei nem fogynak ki.
Váa
haragja kitör a Hasadó-hegy csúcsán
Érzékbéklyók:( http://www.multimediaplaza.com/ekonyvek/adatlap/2812)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése