Új regényem a Mágianyelő parodisztikus elemekkel átszőtt fantasy, ahol a főszereplő nem "lányok álma" karakter, hanem kicsit béna, önbizalomhiányos és büdös. A neve sem túl vonzó Dögevő Saniiy - a könnyebb kiejtés miatt Sanyi -, ennek ellenére szerethető figura. Nehéz gyerekkora alatt a többi kölyökkel nem jött ki, ugyanis mindig játszani akartak vele. És a nevelőanyja egy démon (Mamóka), aki sokkal makacsabb annál, minthogy meghaljon, és aki mindenre megtanította, például, hogy fűszerezze döglegyekkel a levest.Ő egyébként rengeteg bölcsességet is belé oltott. "Jól ismerem a halottakat, ne bízz bennük."
Sanyinak gyökeresen megváltozik az élete, amikor kiderül, mágianyelési tulajdonságokkal rendelkezik.
"A mágianyelés olyan, mint a káposztaleves. Amíg nem ettél,
nem tudod milyen.
– A káposztaleves örök ellenségem – fintorgott Sanyi.
– A mágianyelés nem az – duruzsolta a boszorkány. – Új élet tárul
ki előtted, csak meg kell tanulnod használni a képességedet."
Sanyi szerelme Tolvaj Ziya, de nem éppen felhőtlen a kapcsolatuk.
"– Talán jobban bejön ennek a sótlan, unalmas fickónak a
finomkodó modora? Úgy beütöm az ájtatoskodó pofáját, hogy egyetlen „kérem
szépen”-t sem tud kimondani. – Sanyi felugrott, de Ziya villámló tekintettel elé
állt.
– Azt hiszed, szórakozásból mászkálok vele? Ez egy halott.
– Az más – zavarodott össze Sanyi. A lány felemelte a hangját.
– Kizárólag azért rendelték ide a túlvilágról, hogy engem
Yorganmorzal elé hurcoljon egy apró adósság miatt.
– Hülyének nézel? Akkor mégsem halott. És csak van
köztetek valami, ha még nem ölted meg."
Sanyi állandóan észben tartja Mamóca mondását, miszerint minél intelligensebb vagy, annál több mindentől félsz. Mégis próbál helytállni nem mindennapi kalandjaiban.
Hamarosan olvashatóak lesznek itt a regény első fejezetei. Jó szórakozást kívánok hozzá!